Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség

A Közép Duna-völgyi Környezetvédelmi,

Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség címén

1072 Budapest, Nagydiófa u. 10-12

Tárgy: a Dunakeszi 2. számú nem veszélyeshulladék-lerakójának egységes környezethasználati engedélye

Tisztelt Főfelügyelőség!

A TiÉD Egyesület képviselői a Közép Duna-völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség (továbbiakban Felügyelőség) 2006. április 12.-én kelt egyesületünkhöz 2006. május 16.-án KTVF: 18136-2/2006. sz. alatt érkezett, a Dunakeszi 2. számú nem veszélyeshulladék-lerakón végzett tevékenységre egységes környezethasználati engedélyt megadó határozatát a törvényes határidőn belül

M E G F E L L E B B E Z Z Ü K

az alábbi indoklással:

A felügyelőség fenti számon kiadott határozata sérti mind az anyagi mind az eljárásjogi szabályokat.

1. A meglévő tevékenység a 193/2001. (X.19.) Korm r. 1. mellélet 5.4. alapján egységes környezethasználati engedély köteles (a továbbiakban: IPPC).

Ezért a kérelmező a 193/2001. (X.19.) Korm r. 6 § (1)-ánek megfelelően egy teljes körű környezetvédelmi felülvizsgálatot készített és nyújtott be a környezetvédelmi hatóságnak a jelenleg is folytatott tevékenységre vonatkozóan.

A környezetvédelmi hatóság e felülvizsgálat véleményezésével vizsgálta a kérelmező egységes környezetvédelmi engedély megszerzésére való alkalmasságát.

Amennyiben a kérelem megfelel a Környezetvédelmi tv. 73-76 §-ában és a 78-79 §-ában valamint a 12/1996 (VII.4.) KTM r. előírásainak és megfelelően alkalmazza a 193/2001. (X.19.) Korm r. előírásait a felügyelőség kiadhatja az egységes környezethasználati engedélyt.

Meg kell jegyeznünk azonban, hogy az engedély csak arra a területre vonatkozhat, ahol a tevékenység jelenleg is folyik. Ez a bővíteni kívánt területre nem vonatkozhat, hiszen a jövőbeni tevékenységre való alkalmasságot ill. annak környezeti hatásait hatásvizsgálattal kell igazolni.

Sajnos a Felügyelet fellebbezésünkkel támadott határozatából egyértelműen nem derül ki, hogy az egységes környezethasználati engedély a meglévő tevékenységre vonatkozik vagy esetleg hibás módon, a tényállás nem megfelelő tisztázása miatt felülvizsgálati dokumentáció alapján ad engedélyt jövőbeni tevékenységre - a bővítés által érintett tevékenységre és területekre. Az engedély jelen formájában nem tartalmazza pontosan és félreértést elkerülő módon az üzemelés feltételeit, és így nem elégíti ki a környezetvédelmi és az egységes környezethasználati engedély tartalmi követelményeire vonatkozó jogszabályi előírásokat.

Kérelmező által beadásra került egy előzetes hatásvizsgálat a tervezett bővítés hatósági elfogadtatására. A tervezett tevékenység azonban a 20/2001 Korm. r. (II.14.)  1. melléklete alapján részletes hatásvizsgálat köteles (1. melléklet 45. pont, 200 t/nap feletti kapacitás miatt). Az engedélyben 200 000 t/év szerepel és ez 365 nappal számolva, bőven meghaladja a 200 t/nap kapacitást (548 t/nap). Tehát amennyiben az újonnan létesítendő tevékenységre vonatkozó egységes környezethasználati engedélyt előzetes hatásvizsgálat alapján kiadott környezetvédelmi engedély alapján benyújtott IPPC engedélykérelem alapján adta meg a felügyelőség, akkor hibásan járt el.

Az engedélyből és az engedély indoklásából az derül ki, hogy a régi tevékenység és a bővítéssel létrejövő tevékenység külön-külön nem tesz eleget az egységes környezeti engedély kiadás feltételeinek sem.

A két eljárás egy eljárásban történő engedélyezésének (összevonásának vagy összekapcsolásának) a jogszabályi feltételei nem álltak fenn, mivel a 20/2001. kormányrendelet és a 193/2001 kormányrendelet sem teszi lehetővé a két eljárás egy időben történő elbírálását. A jogszabályok szerint a helyes és kizárólagosan alkalmazható eljárás, az lett volna, ha a kérelmező először előzetes környezeti tanulmányt nyújt be, amiről a Felügyelőség határozatban dönt, majd ennek alapján elkészíti a részletes környezeti tanulmányt és ez alapján környezetvédelmi engedélyt szerez a tervezett bővítésre. A környezetvédelmi engedély birtokában egy környezeti hatástanulmány készítését követően lehetett volna benyújtani az egységes környezethasználati engedély kérelmet. Itt megjegyezni kívánom, hogy részletes tanulmány elkészítésére és benyújtására nem került sor, emiatt hiányzik egy láncszem az eljárásból. Így a teljes eljárás, és a kiadott határozat is jogszabálysértő.

Feltéve - de meg nem engedve - azt, hogy a Felügyelet az összekapcsolást vagy az összevonást a 314/2005. kormányrendelet 5. §-a alapján végezte volna el, szintén jogszabálysértés lenne megállapítható, mivel az engedély megadását az előzetes vizsgálat alapján feltételek kikötésével külön határozatban kellene megadni.

A fentiekből is megállapítható, hogy a hatóság a tényállást sem tisztázta megfelelően a döntéshozatalhoz.

Vagyis az eljárások összevonásával és a tényállás nem megfelelő tisztázásával a kötelező jogszabályi előírások nem érvényesültek.

2. A Felügyelőség a határozat meghozatala előtt a döntéshozatalhoz szükséges alábbi tényállást nem tisztázta, ezzel is megsértette a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL törvény (Ket.) 50. §.-ában előírtakat.

A határozat 2.2. pontja szerint hatásterületként a hatóság a lerakó súlypontjától számított 600 m sugarú kört jelölte meg. Megítélésünk szerint a hatásterület kijelölésekor az eljáró I. fokú hatóság hibát követett el, mivel egy hulladéklerakó bővítésénél – ami egy jelentős térmértékű létesítmény - semmiképpen nem megfelelő a lerakó súlypontjától számítani a hatásterületet. Ezt támasztja alá az is, hogy az ágazati jogszabályok minden esetben ezeket a távolságokat (lásd pl.: 22/2001. KöM rendelet) a telekhatártól rendelik megállapítani. A hatásterületet a lerakó bővítéssel érintett ingatlanjának a telekhatárától kell számolni. A Felügyelőség által megjelölt 600 m sugarú kör, mint hatásterület is elfogadhatatlanul kicsi, így fordulhatott elő, hogy a 22/2001. KöM rendeletben meghatározott védőtávolság – amit helyesen a lerakó telekhatárától kell számítani – nagyobb és ezért 100 %-ban lefedi a hatásterületet. Ez azt eredményezi, hogy létezik a lerakó környezetében olyan terület, ami a védőtávolságon belül, de a hatásterületen kívül helyezkedik el.

A Ket 172. §. e) pontja szerint „hatásterület: az a Magyar Köztársaság területén fekvő, jogszabályban meghatározott módon megállapított földrajzi terület, amelyre a tervezett létesítmény vagy tevékenység rendes üzemvitel mellett, folyamatosan vagy rendszeresen számottevő mértékű hátrányos fizikai hatást (pl. árnyékolást, zajterhelést, légszennyezést) gyakorol;”

A Ket. Indoklása szerint pedig ” …a hatásterület. Hatásterületen azt a területet kell érteni, amelyre a létesítmény vagy tevékenység normális üzemmód mellet - pl. zaj keltésével, bűz okozásával, füst kibocsátásával vagy egyéb módon - folyamatosan vagy rendszeresen káros vagy zavaró hatást gyakorol.”

A fenti rendelkezések – de a logika szabályai is ezt támasztják alá ami - szerint fogalmilag kizárt, hogy a hatásterület kisebb vagy azonos területű legyen, mint a kötelező védőtávolság, illetve, hogy a védőtávolság lefedje azt. A hatásterületnek minden körülmények között nagyobbnak kell lennie, mint a védőtávolságnak. A lerakó bűzhatásai megítélésünk szerint lényegesen nagyobb hatásterület kijelölését teszi szükségessé.

Ezen túlmenően a Felügyelőség a hatásterület nagyságát, a Főfelügyelőség által meghatározott levegőtisztaság-védelmi hatásterület alapján 600 m-ben határozta meg, nem vizsgálva a lerakó egyéb hátrányos hatásait, amik az üzemtől számított több kilométer távolságban is érzékelhető. A Felügyelőség csak az egyik szempontot vizsgálta – levegőtisztaság – míg a többi zavaró hatást nem elemezte, ill. figyelmen kívül hagyta.

A hatásterületként lényegesen nagyobb területet kell meghatározni. Lásd pl: a 4. pontban részletezett rágcsáló és drótféreg inváziót.

A fentiekből megállapítható, hogy az eljáró I fokú hatóság a 20/2001. kormányrendelet 2. sz. mellékletében előírtakat, a hatásterület meghatározásának szabályait is megsértette. Ezt az is alátámasztja, hogy a hatásterület meghatározásának előkészítő-, részletes- és befejező szakaszait nem tartotta be, illetve nem végezte el, az előírtaknak megfelelően.

Ezzel a Felügyelőség a rendeltetésszerű joggyakorlás Ket.-ben rögzített alapelvét sértette meg, és a hatásterületet oly módon jelölte ki, hogy az, véletlenül se érintsen lakóingatlanokat. Ezzel az ingatlantulajdonosok Ket.-ben rögzített ügyféli jogait sértette meg.

3. A határozat 2.2 pontja megállapítja azt is, hogy az előírt védőtávolság megfelel a 22/2001. KöM rendelet 1. sz. mellékletében foglaltaknak.

A rendelet 1. sz. mellékletének 1.1 pontja a minimális védőtávolságot határozza meg.

„1.1. Hulladéklerakó helyének megválasztásánál az alábbi követelményeket kell figyelembe venni:

Hulladéklerakót az országos és a területi hulladékgazdálkodási tervben foglalt célokkal, feladatokkal és a település rendezési tervével, valamint helyi építési szabályzatával összhangban, az országos településrendezési és építési követelmények betartása mellett lehet telepíteni.

A hulladéklerakó csak ipari övezetben, illetve - a rendezési terv alapján - külterületen létesíthető. A hulladéklerakó telekhatára és a meglévő vagy a település(ek) általános rendezési tervében kijelölt összefüggő lakóterület, illetve lakott épület(ek), védett természeti területek, mezőgazdasági területek között a védőtávolságot a környezetvédelmi felügyelőség állapítja meg, amely nem lehet kevesebb, mint

- veszélyeshulladék-lerakó esetén: 1000 m,

- nem veszélyeshulladék-lerakó esetén: 500 m,

- inerthulladék-lerakó esetén: 300 m.

…”

Az eljáró I. fokú hatóság a döntéshozatalhoz szükséges tényállást nem tisztázta, a helyszíni szemlét vagy elmulasztotta, vagy érthetetlen okból nem észlelte, hogy a telekhatártól számított 6-700 m-en belül lakóterületek, és a 600 m-es védőtávolságon belül mezőgazdasági célú területek is találhatóak. Ezzel a felügyelőség a Ket. 50. §-ában meghatározott – a tényállás tisztázásának – kötelezettségét, valamint a fent hivatkozott 22/2001. KöM rendelet előírásait is súlyosan megsértette.

4. A Felügyelőség nem vette figyelembe, hogy Dunakeszi Alagi részén nagymértékben elszaporodtak a rágcsálók, és az un. drótférgek. A káros jelenség megítélésünk szerint a lerakóval hozható összefüggésbe. A 2. pontban kifejtetteket ez is igazolja, a lerakó hatása több ezer méter távolságban is érezteti hatását. A hatásterület meghatározásánál a nagyszámban megjelenő rágcsálók és drótférgek (vaspondrók) megjelenési területét, mindenképpen ebbe az övezetbe (hatásterület) kellett volna vonni. A Felügyeletnek legalábbis tisztáznia kellett volna, hogy a rágcsálók és bogarak elszaporodása milyen ok-okozati összefüggésben állnak a lerakó működtetésével. Erről a határozatban semmilyen tény vagy adat nem található, ezért a tényállás-tisztázási kötelezettségét itt sem teljesítette a hatóság.

5. A Felügyelőség a 21/2001. kormányrendelete szerint levegőtisztaság-védelmi övezetet sem határozta meg, ezért a határozat ebből a szempontból is hibás. A levegőtisztaság-védelmi övezetet meghatározása egy hulladéklerakó engedélyezésénél elengedhetetlenül fontos.

6. A 22/2001. KöM rendelet 1. sz. mellékletének 3.4 pontja szerint „Ha az előzetes felmérések alapján a hulladéklerakó környezetre gyakorolt hatásának vizsgálatát követően megállapítást nyert, hogy a hulladéklerakó nem jelent potenciális veszélyt a földtani közegre a felszín alatti vagy a felszíni vízre, a levegőre, a felügyelőség jogosult a fenti 3.2. és 3.3. pontban foglalt követelmények mérséklésére.”

A Felügyelőség erre a jogszabályi helyre hivatkozva fogadta el a lerakó 2 mm vastag HDPE szigetelő lemezzel, valamint a 0, 3 m –es épített szigeteléssel aljzatszigetelésnek a KöM rendelet 3.2 és 3.3 pontjával való egyenértékűségét és járult hozzá a lerakó további működéséhez.

A kötelező monitoringok eredményei ezzel ellentétben megállapítják, hogy a szennyezettség csak általában marad a B határérték alatt, tehát több esetben ezt meghaladja. A lerakóban tárolt hulladékokra jellemző szennyező komponensek vonatkozásában a cink koncentrációja időszakosan meghaladta a területre irányadó intézkedési szennyezettségi (C₂) határértéket.

A hulladékkezelés hatása megmutatkozik a földtani közegben, ezért a Felügyelőség fenti hozzájárulását a lerakó további működéséhez, hibásan adta meg.

7. A határozat a pénzügyi biztosíték nyújtásáról sem rendelkezett, amit a 22/2001. KöM rendelet 9. § c) pontja a létesítési engedély megadásának feltételeként rögzít:

„c) a kérelmező a lerakás megkezdése előtt a szükséges pénzügyi források biztosítékkénti megjelölésével megfelelően igazolta, hogy teljesíteni tudja az e rendelet előírásai alapján kiadott engedélyből következő kötelezettségeit, beleértve az utógondozást és a lezárást.”

A TiÉD Egyesület ügyféli jogát a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 98. § (1) bekezdésére alapozzuk.

A fentiekben előadottakra tekintettel kérjük, az elsőfokú hatóság fenti számú határozatát megsemmisíteni, és új eljárás lefolytatását elrendelni szíveskedjenek.

Dunakeszi, 2006. május 29.

-----------------------               ---------------------

Tóth József                dr. Váczi Árpád

elnök                       titkár